2005-ben cégünk, a Kokilla Prec Kft., illetve a helyi pünkösdi keresztény közösség Izrael-barát rendezvények szervezésébe kezdett, melyeknek rendszeresen voltak ellentüntetői.

Ekkor fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogyha némelyek szégyenkezés nélkül képesek kifejezni zsidóellenességüket, akkor nekünk kötelességünk szembeszállni az antiszemita megnyilvánulásokkal, s kiállni Isten választott népe mellett.

Számtalan zsidó származású személy járult hozzá Magyarország fejlődéséhez, gyarapodásához, akik nélkül az ország története, arculata másképp nézne ma ki.

Más lenne a magyar ipar Weiss Manfréd nélkül – elég csak a Csepel kerékpárokra gondolnunk –, vagy olyan egyéniségek nélkül, mint a ma hungaricumként ismert termékeket megálmodó szalámigyárosok, Herz Ármin és Pick Márk, a herendi porcelángyár megalapítója, Fischer Mór, vagy a gyógyszergyáros Richter Gedeon. De az élet számos más területéről sorolhatnánk azokat a zsidó kiválóságokat, akik dicsőséget hoztak a magyar hon számára: Hajós Alfréd úszóbajnok, az első magyar olimpiai aranyérem megszerzője, Korányi Frigyes belgyógyász, a tuberkulózis elleni harc úttörője, Kresz Géza az első önkéntes mentőalakulat megalapítója, Neumann János az első számítógép megtervezője, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő fizikusok, Bíró László József a golyóstoll feltalálója. A művészet területéről Moholy-Nagy László és Robert Capa, vagy az angol filmipart megteremtő Korda Sándor, Friedmann Vilmos (Willam Fox) a 20th Century Fox filmgyár létrehozója, Zukor Adolf, a Paramount Pictures alapító tulajdonosa. Lengyel Menyhért keresett Hollywood-i forgatókönyvíró, Popper Dávid a zeneakadémia cselló tanszékének megalapítója, Rózsavölgyi Márk a legjobb magyar csárdáskomponista. Az első magyar kabaré alapítója, Kondor Ernő, és a világ első újságíró tanszékét létrehozó Pulitzer József, a keresztrejtvényt hazánkban meghonosító Kristóf Károly. De a magyar irodalomhoz is sokat tettek hozzá olyan géniuszok, mint Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Balázs Béla, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Füst Milán, Radnóti Miklós, Koestler Arthur, és nem utolsó sorban Rejtő Jenő. S még bőven folytathatnánk a különböző tárgyterületeket érintő felsorolásokat.

A modernitásra fogékony, bátor kísérletezésekre hajló, újdonságokra nyitott zsidók a 19-20. században a szellemi, politikai, társadalmi élet formálóivá, a közízlés alakítóivá váltak, s nem csak a fővárosban, hanem a vidéki, felvidéki, erdélyi, bánáti nagyvárosokban is. A magyar zsidóság nélkül a magyar polgári kultúra, modern ipar, gazdaság, tudományos és sportélet puszta léte is sok szempontból elképzelhetetlen. Sajnálatos – mondhatni szégyenletes – tény, hogy a 20. században az irigységtől és pusztító gyűlölettől fűtött, egyébként értelmetlen és ok nélkül való antiszemitizmus előretörése sokukat korlátozó intézkedésekkel, a holokauszt fájdalmaival, emigrációval sújtott.

A Weiss Manfréd Munkássága Látogatóközpont mindezen személyek számára kíván emléket állítani, elsősorban Magyarország arculatát meghatározó, Weiss Manfréd munkássága nyomán létrejött tárgyi emlékkel, s egyúttal a zsidó nép különleges és egyedi történetének bemutatásával a kezdetektől egészen napjainkig.